Nosztalgikus irodalmi színpados emlékezés az évfordulók tükrében
40 éve, 1971-ben kerültem ebbe a Gimnáziumba, amikor az még ifjú volt, csak 20 éves múltra tekinthetett vissza. Elődöm jó munkájának köszönhetően egy olyan csoport vezetését vehettem át azonnal, amelyikkel már a következő évben pl. Országos Diákszínjátszó Napokon vehettünk részt (Csurgón), illetve a Ki mit tud? Döntőjének élő adásaiban is szerepelhettünk a Magyar Televízió képernyőjén.
Többek között a Vármegyeházán, Gyula, Debrecen, Szentes, Kecskemét, Vác Nagykőrös, Cegléd színpadain való fellépés mellett több trófeát is nyertünk az Országos Visegrádi Színjátszó Napokon, illetve a megyei és az Egri Diáknapokon (ahol a Nemzetközi Gyermekév színházi gálaműsorában is szerepelhettünk.)
Az óvodai, vállalati, városi meghívások mellett ott voltunk az iskola szinte minden jeles eseményén. A József Attila nevét viselő középiskolák találkozóján fogadhattuk József Etelka gratulációit is. A JAG 25. évfordulójára kiadott „Krónika” sok korábbi élményünket örökítette meg, mint ahogy az 50.-re megjelent, „Jubileumi évkönyv” ugyancsak.
A fél évszázadot áttekintő – 2001-es – műsorunk címe a „Gyökerek és szárnyak”. Emlékezetesen nagy sikere volt. Amikor a Művelődi Ház után iskolánk színpados termében is meg kellett ismételnünk, olyan hosszú vastapsot kaptunk, amit valószínűleg soha nem fogunk elfelejteni. Ennek is köszönhetően – nem sokkal utána felkértek minket a Monori Sportegyesület megalakulásának 100. évfordulójára egy szintén visszaemlékező műsor előadására. Jó érzés volt, hogy kellemes meglepetést tudtunk szerezni vele az országos illetve a megyei sportvezetőknek is. (Ezúttal – és nem csak akkor – volt aki még anyagi támogatást is felajánlott az csoportnak a siker elismeréseként.)
Az Országos Diáknapok megszűnése és a drámai tagozatos osztálynak (heti több próbás, profi rendezős) megjelenése, helyzeti előnye után kategóriánkban arra maradt lehetőségünk, hogy elsősorban iskolánk, a város és a környék rendezvényein erősítsük „gyökereinket”, és az onnan nyert energiák sarkalljanak minket „szárnyalásra”. Műsorainkban egyre több monori, helytörténeti elemet építettünk be, amit közönségünk jólesően fogadott.
Az utóbbi – számomra utolsó – évtizedeiből is (a hagyományos iskolai-városi ünnepségeket megújító törekvéseink mellett) kellemes érzés felidézni a legkülönfélébb műsorainkat.
A kezdetektől- 15 éven át – színesítették produkcióikkal a Gimnáziumban megrendezett körzeti borverseny programját. E Monor számára fontos témában a Márton-nap és még inkább az Orbán-nap állandó szereplői is voltak hosszú időn át. A szőlészek-borászok olyan szeretettel fogadtak minket, hogy eljutottunk borműsorunkkal pl. a tápiószentmártoni borfesztiválra (2005), vagy a péceli „Ráday Kultúra és Bor Ünnepé”-re (2008) is. Részt vettünk előadásainkkal a Magyarországi Borrendek I. Országos Találkozóján (….). Nagy megtiszteltetés volt, hogy a 2007-es „Bor-musical”-ünk annyira megtetszett egy országos borrendi vezetőnek is, hogy – évek múltával is – meghívott minket vele Kecskemét főterére. Nagyon sajnáljuk, hogy (időpont problémák miatt) sem ezt, sem a BNV Utazás Kiállítás színpadára szóló meghívást nem tudtuk elfogadni.
Az utóbbi években – a feltorlódott iskolai óraszámok és foglalkozások miatt – inkább az aktuális kéréseket próbáltuk újszerűen megoldani; kevesebb időnk jutott klasszikusnak számító darabok előadására. Inkább kisebbet „markoltunk”, de azt jól próbáltuk teljesíteni. Janikovszky Éva „Kire ütött ez a gyerek?” című művének színpadi adaptációja viszont pl. – amit a Budapest Bank felkérésére, ügyfeleinek szórakoztatására (2006-ban a Kerbor Kft szárazhegyi vendégházban) adtuk elő, nagyon nagy tetszést aratott.
Szerepelhettünk a Tudományos Diákkör Regionális Konferenciájának megnyitóján (2008). A mi csoportunkat kérték fel, hogy Monor várossá avatásának 20. évfordulóján (2009) – mint a két évtizeddel ezelőtti ünnepi eseményen is – műsorral idézzük fel az eltelt időszak eseményeit.
Monor több új épülete mellett elhaladva mindig eszünkbe juthat, hogy sajátos stílusban szerkesztett, énekes-zenés, diákos műsorunkkal hozzájárultunk felavatásuk élményszerűségéhez.
2003-ban a Gimnázium Tornacsarnoka, 2009 decemberében az új Postahivatal, 2010 márciusában pedig a JAG új épülete vált ilyen szempontból emlékezetes helyszínünkké.
De szereplőink közreműködtek – számos kiállítás megnyitón való szereplés mellett – pl. emléktáblák (2006: Malenkij robot, 2009: Popper-nyomda) állításakor is.
Csoportunk tagja nyert már Budapesten Németh László prózamondó illetve Áprily-szavalóversenyt, Nagykőrösön országos balladamondó különdíjat. 2008-9-10-ben pedig olyan művészek gratuláltak általuk első helyre rangsorolt versmondóinknak, mint: Hűvösvölgyi Ildikó, Kautzky Armand és Bencze Ilona.
Közösségünkben az évek során sok tagunk tudott előadóként talpraesettebbé válni, egyéniségében kiteljesedni.
Amikor a Magyar Televízió „Főtér” című műsorában (…) Monor egyik nevezetességeként mutatta be Irodalmi Színpadunkat is, úgy érezhettük, hogy a mi 40 évünk – vagy akár csak az utolsó 10 – talán nem telt el hiába.
Az udvaron álló – 60 évvel ezelőtt vékonyka – fa gyökerei egyre erősebbek lettek, ágai egyre terebélyesedtek, amelyektől egyre többen, egyre magasabbra szárnyaltak.
Magam az iskolával együtt öregedve azt remélem: szárnyalni tudó játszó diák társaimmal együtt öregbíthettem a JAG jó hírnevét.
Csak azt kívánhatjuk a csoport következő vezető-rendezőjének is, hogy – az eljövendő évfordulókon – társulatának ő is sok szép újabb sikerére emlékezhesse.
Archívum
