Pályázat szakmai beszámolója
Iskolánk, a Monori József Attila Gimnázium sikeresen pályázott a Bethlen Gábor Alapítvány Határtalanul! Programjára, melyben az intézmény 7.g osztálya vett részt, 38 fő diákkal és 4 kísérő pedagógussal.
A pályázat indoklása, célkitűzése
Osztályfőnökként és szaktanárként is fontosnak tartom, hogy diákjaim számára minden lehetőséget megragadjak az új ismeretek, élmények felfedezésére, ezért nem volt kérdés számomra, hogy a tavalyi hetedik évfolyam sikeres pályázata után én is belevágjak a programba.
Számomra különösen fontos a határainkon túl élő magyarok helyzete, mert bár nem rendelkezem ilyen gyökerekkel, de magyartanárként érdeklődéssel vizsgálom anyanyelvünk változásait és változatait, illetve ez év szeptemberétől magyar mint idegen nyelv szakos tanári képzésben is részt veszek, amely fókuszában – többek között – a külföldön élő magyarok nyelvhasználati sajátosságai, lehetőségei állnak. Horvátországra pedig azért esett a választásunk, mert bár sokan látogatják Magyarországról, inkább turistacélpontnak tekintik, a magyar vonatkozásait azonban kevesen ismerik.
A pályázat előkészítése
A pályázat előkészítő szakasza kellő hosszúságú volt ahhoz, hogy minden kérdésre választ kapjunk, a szülők és a diákok már a beiratkozáskor értesültek arról, hogy az iskola pályázni szándékozik. Ebben szerencsére végig partnerek voltak a készülés folyamán. A gyerekek pedig feladatul kapták, hogy az út során rövidebb reflexiókat készítsenek a számukra legérdekesebb dolgokról, ezek közül néhányat a beszámoló végére is csatolok.
A diákokkal az év során sokat beszéltünk a témáról, igyekeztünk az osztályfőnöki órákon is minden lehetőséget kihasználni erre: megnéztük a városokat, ahová utazunk, majd a diákok otthoni kutató munka keretében felkészültek az egyes helyszínekből, és kiselőadás formájában beszámoltak munkájuk eredményéről a többieknek. Magyartanárként igyekeztem egy-egy szakórán a magyar nyelv határon túli változatait közelebb hozni a diákokhoz játékos feladatokon, néhány koruknak megfelelő irodalmi művön keresztül. Kísérő pedagógus kollégám, aki egyben az osztályfőnök-helyettes is, Tóth Róbert pedig történelem-földrajz szakos tanárként, nagy segítségünkre volt az út előtt, alatt és után is, külön órákat szentelt a történelmi vonatkozások megismertetésére. Az ő szaktudása sokat tett hozzá a program sikeréhez.
Az utazás megvalósulása
MAGYAR MÚLT ÉS EMLÉKEK A MAGYAR TENGERMELLÉKEN ÉS A MAGYAR JELEN SZLAVÓNIÁBAN
Az utazás 2024. június 10-től 14-éig tartott, a szervezésben a Kárpáteurópa Utazási Iroda segített.
A hétfő reggeli indulás zökkenőmentesen zajlott, az időjárás az út elején még esős, borús volt, majd fokozatosan vált egyre kellemesebbé, a többszöri megállás miatt pedig nem éreztük fárasztónak az utazást.
Az első megálló Zágráb volt, amely annak ellenére, hogy az ország fővárosa, egy nagyon hangulatos kisváros. Érkezésünk után rögtön a Liszt Intézet zágrábi épülete elé mentünk, ahol az idegenvezető megosztott néhány érdekes információt az intézmény funkciójáról, szerepéről a helyi magyarság életében, majd a belváros felé vettük az irányt, ahol felújítási munkák miatt sajnos csak kívülről tudtuk megtekinteni a híres katedrálist, ahol Szent László palástját őrzik. A főváros legnagyobb tere a Jellasics bán-tér, ide látogattunk el ezután. A tér valamikor piac volt, ma a turisták kedvelt helye, sétálóterület, ahol több kávézó is található. A hely fő látványosságára is felhívta az idegenvezető a figyelmünket: itt található ugyanis Jellasics bán szobra, amelyet 1866-ban állítottak, és a közhiedelem szerint eredetileg kardjával Magyarország felé sújtott, a délszláv háború óta azonban Belgrád felé mutat. A rövidke városnézés után utunkat a rijekai szállásunk felé vettük.
Másnap reggeli után egy rövid sétával elértük Rijeka belvárosát, ahol megkezdődött ismerkedésünk a magyar múlttal abban a városban, amely a Monarchia korában jelentős, több ezer fős magyar kolóniának adott otthont. Mint azt az idegenvezetőtől megtudtuk, magyar volt például a kikötőváros kormányzója is, akinek palotáját is megtekintettük. Rijekában található a Tengerészeti Múzeum, a Monarchia hadiflottájának magyar emlékeivel. A beszámolók alapján ez a program tetszett leginkább a diákoknak. A múzeum valóban egy impozáns épületben kapott helyett, a benne látható kiállítás pedig nagyon élvezetes volt. A városnézést a belváros apró sikátoraival, kicsi üzleteivel folytattuk: sétáltunk a nevezetes óratoronnyal szegélyezett Korzón, betekintettünk a nyolcszögletű Szent Vitus dómba, megcsodáltuk a Nemzeti Színházat és a MÁV főépítésze által tervezett fiumei pályaudvart, felkerestük azt a hidat, amely az 1920 és 1924 között fennálló Fiumei Szabadállam határát jelentette a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság felé, majd megismerkedtünk a Fiumei Szabadállam nevű államalakulat történetével, amelynek egyik hivatalos nyelve a magyar volt. Sok érdekességet láttunk és hallottunk a kikötőben a város volt és jelenlegi kereskedelmi hajózásáról. Végezetül megtekintettük, majd szalagot kötöttünk Baross Gábor, volt közlekedési miniszter emléktáblájára.
A délután további részében átutaztunk Opatijába, ahol rövid sétát tettünk a korzón, megcsodáltuk a város tengerpartjának szépségét, és megtudtuk, hogy nem érdemtelenül volt az egykori magyar arisztokrácia kedvelt nyaralóhelye. Megismerkedtünk Markusovszky Lajos, 1848-49-es tábori orvos történetével, megtekintettük egykori lakhelyét. Kora este visszatértünk a szállásunkra.
Harmadik napunkat a természeti értékek felfedezésével töltöttük. Átmentünk a Krk-szigeten található Omišalj városába, ahol az utazási iroda által felajánlott hajókirándulás keretében csodálhattuk meg a tájat, majd egy kisebb sétát tettünk a környéken. A délután további részében az esős idő miatt a csoport a szállásra vonult vissza, ahol megbeszéltük az elmúlt napok élményeit.
A negyedik nap is esősnek ígérkezett, így nem bántuk, hogy nagy részét utazással töltöttük, elhagytuk ugyanis Rijekát és Eszék felé vettük az irányt, utunk során megálltunk Kórógy és Szentlászló falvakban, ahol az idegenvezető elmesélte ezen települések szomorú történetét, mindkét falu ugyanis többször elpusztult a történelem során, majd minduntalan újraépült az elkötelezett lakosok kitartó munkájának köszönhetően. Eszék, mai nevén Osiljek, ősi magyar város a Dráva partján, ma Horvátország része. Fő látványossága a vár, a főtér, ahol a Szent Péter és Pál Nagytemplom látható, és természetesen a Dráva, mely mentén egy kellemes sétát is tettünk, amíg idegenvezetőnk a város 1848-as szabadságharcban betöltött szerepéről mesélt. A városon azonban nemcsak a 19.század háború hagyott nyomott, hanem a délszláv háború is, melynek nyomai ma is láthatóak házfalakon. Kora este indultunk Csúzára, ahol a Piros Csizma panzióban elköltött vacsora után elfoglaltuk szálláshelyeinket.
Az ötödik napon a panzióban reggeliztünk, majd egy rövid sétával a falu templomához értünk, ahol már várt bennünket Simics József, akinek nemcsak a Piros Csizma panzió köszönheti a létezésétét, de a templom is, a helyi gazda volt ugyanis az épület tervezője, és az építkezés fő támogatója. A templom megtekintése alatt rengeteg érdekes információt hallottunk tőle a helyi emberek életéről, kultúrájáról, szokásairól. A nap további részében meglátogattunk egy helyi termelőt, borászt, akinél ugyan bort nem kóstoltunk, de megismerkedtünk a borkészítés eszközeivel, menetével egy nagyszerű előadás és tárlat segítségével.
A kora délutánt már utazással töltöttük, amely – a kiutazáshoz hasonlóan rövidebb megállókkal – zökkenőmentesen zajlott Monorig.
Diákok véleményei az útról
„A kedd délután kimondottan jó volt, amikor Opatija-ban voltunk, nagyon tetszett a város és a tengerpart. Emellett Rijeka-ban a kikötő és a Tengerészeti Múzeum is megfogott annak ellenére, hogy nem volt túl jó idő. De a legjobban a szerdai hajókázás tetszett.”
“A horvátországi kirándulás nagyon tetszett, szépek voltak a múzeumok és maguk a horvát városok. A horvát tengerpart csodaszép. Az idő napos volt, így az utazással sem volt gond.
Az odaúton gyönyörű alagutakon mentük át a busszal, és volt, amelyik a hegységek miatt 2km hosszú is volt. Az egész utat összevetve jól éreztem magam és csak remélni tudom, hogy lesz még ilyen útra alkalom.”
„Összességében nagyon tetszett ez az utazás. Segített abban, hogy az osztály még inkább összeszokjon. A programok is izgalmasak voltak. Kifejezetten tetszett Opatija, nagyon szép táj volt ott. Ha lehetne mennék még többször is!”
„Nekem személy szerint az összes program tetszett. A legjobbnak viszont azt tartom, amikor az ottani tanításról mesélt az idegenvezető. A másik kedvenc programom a tengerészeti múzeum volt. Nagyon érdekes volt a kiállítás. Az utolsó napi programon, amikor a magyar lakta faluban jártunk, nekem nagyon tetszett az úr előadása az ott elő magyarok történetéről.”
“Szerintem nagyon jó választás volt Horvátországba menni. Zágráb, Fiume és a többi város is nagyon szép volt. Jó volt látni az elcsatolt területeken élő magyarok életének egy kis részét. Viszont a Fiumei szálláson kapott ételek nem mindig voltak jók.”
„Nekem nagyon tetszett az egész kirándulás, de kedvencem a Tengerészeti múzeum volt. Nagyon sok új dolgot tudhattunk meg. Azon belül is tetszett az a fényképezős gép, hogy megnézhettük, hogy néznénk ki különböző emberként. A városnézések is nagyon jók voltak, és gyönyörű volt az egész környezet.”
„Ha egy dolgok ki kellene emelnem, az a tengerészeti múzeum lenne, és a múzeumon belül is a sok lándzsa és különböző őskori fegyverek voltak. A programokon kívül a szállás szintén jó volt, az ételre nem volt panasz és az ágyak is kényelmesek voltak. Számomra ez egy életre szóló élmény volt, és szerintem a többieknek is.”
„Nagyon jól éreztem magam, a programok is jók voltak. Az első szállás szerintem jobb volt, mint a második, mert a második szálláshelyen nem voltam olyan közel az osztálytársakhoz. A városok, amiket megnéztünk, nagyon tetszettek, közülük is Opatija volt a kedvencem. A múzeum, amit egyik nap megnéztünk, nagyon érdekes és szép volt. Legjobban a Japán kiállítási darabok tetszettek. Örülök, hogy ezzel a jó osztállyal mehettem egy ilyen jó kirándulásra.”
„Szerintem összességében nagyon jó volt, szép volt a kilátás, a szállásról nagyon jól lehet látni a tengert. A szobában kicsit túl sokan voltunk, de ezen kívül a hangulat szuper volt. Zágrábi városnézést élveztem, kicsi, de rendben van tartva a város. Opatija volt a kedvencem, nagyon szép a tengerpart, és nem voltak annyira drágák a szuvenírek. Innen is köszönjük, hogy elmehettünk egy ilyen szép helyre a pályázat által.”
