1962-ben született. Gyömrőről járt iskolánkba 1976 és 80 között, Bolcsó Gusztáv osztályába. A néprajz ekkortájt keltette fel a figyelmét: az építőtáborban a munka mellett a Sárköz népi kultúrájával is ismerkedett, és érdekelték az ottani bukovinai székely származású asszonyok történetei. Egyre inkább meglátta, hogy a környékbeli településeinken is élnek még népi hagyományok, így a Néprajzi Múzeum pályázatára a kókai kendertermesztésről és feldolgozásról írt. Elvégezte az esztergomi tanítóképzőt, majd a néprajz iránti szenvedélye az ELTE néprajz szakára vezérelte. Utóbbival párhuzamosan Mendén tanított, ahol kidolgozta a néprajzoktatás helyi tantervét. Hon- és népismereti tankönyvek szerzője, több mint ötven publikációja jelent meg. Foglalkozott pl. a gyömrői öregfalu szerkezetével, a népi építészettel, a jeles napokkal, a mendei evangélikus gyülekezet szokásaival.
2010-ben doktori fokozatot szerzett. Tagja a Néprajztudományi Bizottságnak és a Magyar Néprajzi Társaságnak.
2018-ban Prima Regionális Díjjal ismerték el tevékenységét oktatás kategóriában. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja lett. Munkájában Illyés Gyula mondatát tartja szem előtt: A hazám a házam tája. Ez iránti felelősséggel végzi néprajzi kutatásait és a néprajz oktatását.
Jelenleg főiskolai tanár, docens a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán a Társadalomtudományi és Romológiai Tanszéken.
