Van az a cecilkék boldogság…
Tudod, amikor csak egymásra nézünk, és tudjuk a gondolatot.
Amikor komoly a szó, de a szem nevet.
Amikor a káoszban és ingeráradatban
meg tudjuk állítani az őrületet egy poénnal,
mert „engedjük el”.
A cecilkék boldogság igazi védőzóna.
A szeretet ünnepe felé közeledve tudnod kell (már kívülről):
„Nem tudom, miért, meddig maradok meg még neked,
de a kezedet fogom, s őrizem a szemedet.”
(Ady Endre)
(Dürer)
