Ceglédbercelen 1949. június 9-én született és ott is élt. Szülei munkás emberek voltak, édesapja MÁV motorszerelő, édesanyja háztartásbeli, majd később gondnok volt egy építőipari vállalatnál. Testvérével mindig segítették egymást. A családi neveltetés iránymutatása igazgató úr minden pillanatát jellemezte: a mindenkori egymás iránti tisztelet, az önzetlen segítés, az igaz út, a gyermekek szeretete, a jókedv.
Az általános iskolai tanulmányai után 1963 és 1967 között érdeklődésének megfelelően a budapesti Vasútgépészeti Technikumba járt. A technikusi képesítő vizsgán az elméleti tárgyak mellett gyakorlati vizsgát is tett.
A középiskolai évek alatt a műszaki problémák megoldása mellett egyre inkább a matematika, és főleg a fizika felé fordult az érdeklődése. Így a technikum elvégzése után 1968-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika – fizika tanári szakára jelentkezett. Az egyetemi Tudományos Diákkör (TDK) munkájában is részt vett. A II. évfolyam elvégzése után az egyetem Demonstrációs Laboratóriumában töltött sok-sok órát, napot, a mérési gyakorlatok kidolgozása TDK témában. TDK tagsága lehetővé tette egy speciális kollégiumnak az elvégzését, így felkészült a számítástechnika széles körű alkalmazására. A monori gimnázium az 1980-as évek elején ezért tudta az elsők között használni a megjelenő mikroszámítógépeket.
1973-ban kapta meg a tanári diplomáját.
Szakmai munkája mellett a családi élete is 1973-ban teljesedett ki, amikor Herbszt Katalin matematika-magyar-orosz szakos általános iskolai tanárnővel életüket összekötötték. Ez a kötelék szeretetben, boldogságban, küzdelemben, egymás biztatásában, gyermekeik nevelésében mindvégig összetartotta Őket. Gyermekeik, Katalin okleveles kertészmérnök, Szabolcs gépész üzemmérnök, Ágnes matematika – fizika szakos tanár. Hét unokájuk is sok örömöt, büszkeséget és egyben mindennapi feladatot adott nekik.
Az igazgató úr 1973 augusztusában a monori József Attila Gimnáziumban kezdett tanítani. Kezdő tanárként különösen jó érzéssel töltötte el az idősebbek biztatása, szeretete, elismerése, amely ösztönzőleg hatott rá. „Különös kegyeltje voltam a sorsnak, hogy idehozott. Remek emberekkel, kiváló tanítómesterekkel tölthettem az életemet, erkölcsi tisztaságban emelkedésben.”
Szerelmese volt a szakmájának. A szűk értelemben vett tanári munkáján túl mindig érdekelte a pedagógiai, műszaki, didaktikai, oktatásirányítási fejlesztés, amelyet mind az utolsó napig szívesen művelt. A témákat feldolgozó cikkek a gimnázium hírnevét öregbítve jelentek meg a szakfolyóiratokban.
1977-ben beiratkozott a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Gyengeáramú Karának levelező tagozatára, ahol üzemmérnöki diplomát kapott.
A szűk szakmai ismereteken túl a tanári munkájában jól tudta hasznosítani az itt kapott közgazdasági, szervezési, ergonómiai képzést is. A főiskolán szerzett tudás nagymértékben hozzásegítette ahhoz, hogy iskolánkba zökkenőmentesen bevezethessük a személyi számítógépekre alapozott számítástechnika oktatását.
Tanári pályafutása alatt a legtöbb örömöt az adta, ha osztályfőnök lehetett. „… 1974-ben osztályfőnök lettem, majd még kétszer. Lehet, hogy olyan <vak vezet világtalant> helyzet volt kívülről nézve, belülről máig tartó hatalmas élmény.” Három osztály ügyes-bajos dolgait egyengethette, és végül sikereiknek örülhetett. A máig emlékezetes tanulmányi kirándulások, biciklitúrák az országunk megismerését, hazánk szeretetét is szolgálták. Más népek kultúráját a nyári nagykirándulásokon ismertette meg a tanítványaival.
Kiváló matematika – fizika tanár volt. Megszámlálhatatlan mérnök, orvos, nemzetközileg elismert tudományos kutató középiskolai tanára volt.
A jó tanári munka végzéséhez az állandó ön- és továbbképzést alapvető feltételnek tekintette. Az iskolában két évig volt a fizika munkaközösség vezetője, majd három évig a számítástechnikáé.
A tantestület megbecsülése nyilvánult meg abban, hogy igazgatóhelyettesi megbízást kapott 1988-ban, majd 1993-ban és 1998-ban a tantestület támogatásával Monor Város Képviselőtestülete, 2003-ban és 2008-ban Pest Megye Közgyűlése kinevezte igazgatónak. Vezetőként is mindent megtett a JAG emelkedéséért. Kiváló, emberséges és érzékeny vezető volt. Minden percében példát mutatott a kollégáinak, a diákoknak, mindig kereste az iskola fejlődésének lehetőségeit.
Alapítványunk kuratóriumi tagjaként kapcsolatait az iskola, a diákság érdekében kamatoztatta. Több éven át külső szakértőjeként segítette Pest Megye és Monor Város Önkormányzata oktatási-köznevelési munkáját, ennek költségvetés tervezését.
Munkáinak elismeréséül a következő díjakat kapta:
Kiváló Munkáért – 1979., Minisztertanács
Arany János Pedagógiai Díj – 1991., Pest Megye Önkormányzata
Monorért Emlékplakett – 1998., Monor Város Önkormányzata
Mikola Sándor Díj – 2003., Eötvös Loránd Fizikai Társulat
Pest Megye Szolgálatáért Díj – 2006., Pest Megye Önkormányzata
Monor Város Díszpolgára – 2011., Monor Város Önkormányzata
Megyeri István igazgató úr példát mutatott abban is, hogy a közéleti szerepléssel, hosszú képviselői munkával hogyan lehet egy kistelepülés – Ceglédbercel – fejlődését előre vinni, hogyan lehet a civil társadalmat egységgé kovácsolni.
Nem csak az iskolánk és a fenntartóink számíthattak az Igazgató úrra, hanem az ország számos településén és megyéiben végzett átfogó elemzéseket, költségvetés előkészítését az általa kidolgozott feladatfinanszírozással. Minden esetben öröm volt számára, hogy ezek az elemzéseket mind a két fél – a fenntartó és a köznevelési intézmény is – megelégedéssel fogadta.
A 2012-es nyugdíjba vonulása után sem tudott végleg megválni az iskolától, napjainkig óraadóként segítette a fizika tantárgy oktatását, a műszaki feladatok elvégzését.
Nyugdíjas éveiben feleségével fáradhatatlanul munkálkodott a ház körül, Dömösön a szeretett telken, a gyerekek támogatásánál, a Strázsahegyi pince felújításánál, az új borok megalkotásánál. Az unokák is sok örömöt adtak és megadatott neki az öregkor biztonsága, nyugalma.
A legfontosabb volt számára a család és ezt követően a monori JAG. Ezért mindig mindent megtett, olykor erőn felül is. Kívülről, belülről ismerte az iskolát. Most augusztusban lesz, hogy 50 évvel ezelőtt lépett be először a JAG-falva kapuján.
Sokszor hallottuk Tőle, milyen egy igazi tanár:
egészséges lelki alkat,
szakmájának kiváló értője, olykor mestere és
erkölcsileg emelkedett.
Az igazgató úr példát adott a tanári hivatásból.
Kedves Igazgató úr! Kedves Tanár úr!
Reméljük, hogy a messzeségből figyelsz minket és segíted az átadott örökséget tovább vinni és látod azt is, hogy a szívünkben élsz. Személyed kitörölhetetlen részévé vált ennek az iskolának, JAG-falvának.
Monor, 2023. 04. 05.
